Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanánk, hogy volt idő, amikor Jugoszláviában sombrerót viselő énekesek spanyol nyelvű rancherákat énekeltek, és a mexikói zene uralta a rádiókat?
Pedig pontosan ez történt.
A Yu-Mex – a „Yugoslav” és „Mexican” szavak összevonásából született elnevezés – az 1950-es és 1960-as évek egyik legkülönösebb zenei jelensége volt Jugoszláviában. A történet a hidegháború idején kezdődött, amikor Tito Jugoszláviája szakított a Szovjetunióval, ugyanakkor nem akarta átvenni az amerikai kulturális befolyást sem. A moziknak új filmekre volt szükségük, és a választás váratlanul Mexikóra esett.
Az akkori mexikói filmek – különösen a forradalomról, hősökről és egyszerű emberekről szóló történetek – hatalmas sikert arattak Jugoszláviában. Az 1952-ben bemutatott Un Día de Vida című film például olyan népszerű lett, hogy sokan évtizedekkel később is a legismertebb filmek egyikeként emlegették.
A mexikói láz hamar túlnőtt a mozik világán. Jugoszláv zenészek mariachi- és rancheradallamokat kezdtek játszani, sombreróban léptek színpadra, és gyakran szerbhorvát nyelvre fordított mexikói slágereket adtak elő. Egyes előadók még spanyolul is énekeltek.
A Yu-Mex ma már szinte elfeledett fejezete a balkáni zenetörténetnek, pedig remekül megmutatja, milyen különös kulturális kapcsolatok alakulhatnak ki a világ két távoli pontja között. Mexikó és Jugoszlávia között nem volt közös nyelv, közös határ vagy közös zenei hagyomány – mégis megszületett egy olyan műfaj, amelyben a Balkán és Latin-Amerika találkozott.
A Sounds of the Balkans zenei különkiadásában ennek a furcsa, de lenyűgöző korszaknak a dalaiból is válogatunk. Készülj sombrerókra, rancherákra és olyan jugoszláv slágerekre, amelyekről talán eddig nem is tudtad, hogy léteznek.
English 
Hungarian