A Rádió X Esti Mesék műsorába ezúttal egy sokakat érintő, de inkább tabuként kezelt téma került terítékre: a drogok, a függőség, és ami mögötte van. Vendégünk Sárosi Péter volt, a Jogriporter Alapítvány igazgatója, a Drogriporter.hu oldal alapítója, aki húsz éve dolgozik drogpolitikai szakértőként. A beszélgetés során többek között szó volt arról, miért nem működik a rendőrös, steril prevenció, hogyan lehetne jobban segíteni a függőségben élőket – és arról is, hogy a fű miért pont ott tart ma, ahol a kávé a 17. században.

Kávé, spangli és társadalmi skatulya
„Ha valaki két hetente elszív egy jointot, már drogossá válik a szemében sokaknak. De aki minden reggel kávéval ébred, az csak fáradt.”
– mondja Sárosi Péter, amikor a társadalmi megítélés torzulásairól kérdezzük. A beszélgetés rámutat: sokkal inkább a kulturális beidegződéseink határozzák meg, mit tekintünk elfogadott vagy elítélendő szerhasználatnak, semmint a szerek valós veszélyei.
„A magyar társadalom legelutasítottabb csoportja a drogfogyasztóké. A közvélemény-kutatásokban ők rendre megelőzik a romákat, melegeket, migránsokat”
– meséli Péter. A médiában és populáris kultúrában ábrázolt szélsőséges példák csak ráerősítenek erre az ellenszenvre.
A rossz válasz: tilalom
Sárosi szerint a hazai drogpolitika túlzottan represszív: ahelyett, hogy segítene azokon, akik bajban vannak, inkább stigmatizálja és elriasztja őket az ellátórendszertől. A prevenciós programok is többnyire elavultak, frontális előadásokra épülnek, rendőrökkel, akik elmondják: „ne drogozz, mert az rossz”.
„Ez nem működik. A ‘just say no’ korszak már rég megbukott”
– mondja. Ehelyett hiteles emberekre, interaktív módszerekre, és árnyalt kommunikációra lenne szükség. Mert – ahogy fogalmaz –
„nem lehet hülyének nézni a fiatalokat.”
Ártalomcsökkentés: tabu helyett életmentés
A Drogriporter oldalon épp ezért rengeteg gyakorlati tudást kínálnak azoknak is, akik nem tekintik magukat „függőnek”, de használnak valamilyen szert. Tanácsokat, kombinációs figyelmeztetéseket, és egy külön kisokost is találni például fesztiválozóknak.
„Az ártalomcsökkentés nem a drogfogyasztás népszerűsítése. Épp ellenkezőleg: arról szól, hogy ha valaki már fogyaszt, legalább csinálja úgy, hogy ne haljon bele.” – magyarázta Péter.
A függőség mögött
Az igazán komoly probléma szerinte mindig komplex: pszichés terhek, feldolgozatlan traumák, gyermekkori hiányok állnak a háttérben.
„Nem mindenki ugyanarról a startvonalról indul. Van, akinek két feles után sem lesz baja, más egy tablettától is lecsúszik.”
A Máté Gábor-féle megközelítést idézve elmondja: a függőség egy torz válasz a szenvedésre – de válasz. És mint minden válasz, alakítható. Ehhez viszont társadalmi szinten is szemléletváltásra lenne szükség: kevesebb szégyenre, több megértésre.
A teljes beszélgetést újra meghallgathatjátok az alábbi lejátszón.
Ha pedig bármelyikőtök segítséget keres – magának, vagy egy barátjának –, ajánljuk a drogriporter.hu Segítők menüpontját.